A szép játék nehézségei
Köztudott, hogy megyei színvonalon, ott is a legalsóbb osztályokban szereplő csapatok játékterének kialakítása nem éppen biliárdasztal minőségű, természetesen tisztelet a kivételnek.
Ennek több oka is lehet, nyílván a pénz és alapvető karbantartási munkálatok hiánya a főbb tényezők.
Múlt hétvégi ellenfelünk, történetesen a pogányszentpéteri pálya talaja is hasonlóan hagy némi kivetnivalót már évek óta. Itt megjegyezném, a földrajzi viszonyok sem kedveznek a pálya talajának. Vasárnapi mérkőzésünket egy a főleg kezdőkörben megmaradt vízfoltok és több centiméter mély sárgödrökkel tarkított gyepszőnyegen kellett lejátszani. Akinek esetleg még nem volt „szerencséje” ilyen körülmények közt megmérettetnie magát, pár sorban összegezném a játék képére, és nem utolsósorban a focisták, azaz a mi egészségünkre gyakorolt hatását.
Fizikális, azaz kondicionális szemszögből, ha az alapoktól nézzük e sportágat, akkor mindenképp fontos, hogy a csapatok megfelelően fel legyenek készítve fizikai állóképességből. A mély gödrök, átfolyások kb. olyan érzést keltenek, mintha nyáron a forró homokban játszunk a haverokkal egy-egy jó sörmeccset. Itt annyi a különbség, hogy se nyár és se homok nem volt, ellenben a futás intenzitására ugyanaz a gyakorolt hatása.
Technikai szempontból még nehezebb a játékosok dolga. Göröngyös, latyakos pályán egy-egy apró, finom passzra semmi esély sem mutatkozik, hiszen a labda vagy lelassul, esetleg elakad. Célszerű, tehát magasabb és felívelt labdákkal próbálkozni, hiszen egy-egy pontosan ívelt labda biztosan eljut a címzetthez. Az ilyen talajnak az előnye (már ha van olyan), hogy ilyenkor kevésbé pattan el rossz irányba a laszti, inkább leragad, tehát „segít” a labda lekezelésében.
Saját egészségünk szempontjából pedig sajnos rengeteg sérülésveszélyt rejt magában az ilyen talaj. Egy-egy rossz lépés (főleg bemelegítés hiányában) ficamokhoz vezethet, ezek gyógyulási ideje szerencsésebb esetben minimum 2-3 nap minimum. Rosszabb esetben előfordulhatnak a térd különböző sérülései is. A térd pedig, mint már sokan tudjuk, testünk főleg azon része, amely nem „felejt”. Az ilyen sérülések nyomait életünk végéig magunkon hordozzuk.